Ez volt a benyomásom róla, amikor Békéscsabán először találkoztunk. Határozott kézfogás, őszinte, tiszta tekintet. Egyenes derék. Üzletember, sportember. Természetszeretet.
Szóval Matyit Békéscsabáról ismerem.
Maradva a Viharsarok környékén: a Szarvas-Békéscsaba távolság egy szűk ötvenes. Mármint kilométerben. Azaz egy bő maratonnyi. Van, aki egész életében nem fut egy szuszra ennyit, más pezsgőt bont, ha sikerül ennek a fele. Neki nagyjából egy laza bemelegítés.
Mert futott ő már több mint 2.500 km-t is, pihenőnap nélkül! Ráadásul nem is egyszer! Már önmagában ezért is büszke vagyok arra, hogy személyesen ismerem. De Matyi nem ebben az igazán zseniális, hanem abban, ahogyan mindennek a tapasztalatát összefoglalja, rendszerezi, aztán átadja másnak, másoknak. Üzleti életben, sportban egyaránt. Mert lehet és kell tanulni a hullámhegyeken érzett eufóriából és a hullámvölgyekben megélt kínlódásokból – de nem árt tudni, hogy a fogösszeszorítós vicsorgás után a valódi, tiszta öröm mosolya következik. Ha pedig nem csak tudjuk, hanem el is hisszük mindezt, az már fél siker! Ehhez kell egy olyan valaki, aki hiteles ember a számunkra.
Hiszen van az úgy, hogy szem elől tévesztjük a célt, elbizonytalanodunk vagy lényegesnek látjuk a lényegtelent. Na, ilyenkor kell valaki, aki segítő kezet (jobb esetben célorientáltságot, üzleti etikát, hegymászó bakancsot vagy épp futócipőt) nyújt.
Valaki, aki… egyben van.
Mint Szarvas Matyi.
Szujó Zoltán
sportriporter, a Forma I-es versenyek korábbi szakkommentátora,
az MTVA sportcsatornájának korábbi főszerkesztője